Angol Tarzan?! Az alábbiakban a Got it! tanári blogról vett szöveg másolatát láthatjátok. Arról szól, milyen problémákkel kell szembenéznünk, ha csak könyvekből tanulunk angolul, a beszédünket pedig nem fejlesztjük.
Egy remek képregényre bukkantam nem rég.
Tarzan, látva a gyönyörű Jane-t, gondolataiban már előre felkészül, mit fog mondani, ha meglátja Jane-t. És ez nem akármilyen beszéd, ékesszóló színjáték, magas társadalmi funkcióval. Végül eléri azt az ágat, ahol kedvese található, bátorságot gyűjt, és … pontosan. A félelem, a szégyen, a kudarctól való félelem, vagy talán mindezek az érzések keveréke teszi, hogy az egyetlen dolog, amit Tarzan kinyüg magából, az az „Én- Tarzan, te- Jane”. És ennyi. És ennyni.
Megnevettetett ez a képregény, de azon is elgondolkodtatott: honnan is olyan ismerős ez nekemt? Végtére is, általában minden idegen nyelven adott kijelentés valahogy így kezdődik! Tanulunk egy kis időt, emlékszünk a szavakra, kifejezésekre, összeragasztjuk őket a nyelvtannal, írunk, olvasunk. És amikor BESZÉDRE kerülne a sor – semmi. akadály
A fejünkben bizonyára van egy ötlet, de kimondani, tagolni elmondani, megfogalmazni egy másik személy számára, vagy ami még rosszabb, egy csoport, már lehetetlen. És így vált Tarzan a félénk diák szimbólumává nálam, aki azt érzi, hogy hirtelen szájzára van, ha valamit el kellene mondania.
Mi a teendő? Hogyan segítsünk egy ilyen félénk embernek? Hogyan lehet áttörni ezt a mindenütt jelen levő akadályt? Tarzana leközdütte a félelmet/szégyent/hozzá nem értést.
És Jane, a másik ember, aki – bár ő is keveset, mindenesetre egy hallgató – értékel.
Tehát annak érdekében, hogy leküzdjük negatív érzéseinket, amelyek megakadályozzák, hogy egy kezdő tanulóként hangosan ejtsük ki mondatainkat, meg kell szüntetnünk a stressztényezőt, vagyis a hallgatót? Ennyire egyszerű lehet ez a következtetés?
Kezdetben meglehetősen ellentmondásos lehet azt mondani, hogy bizonyos körülmények között, tekintettel a tanuló korára (elvégre ismert, hogy minél idősebb a tanuló, annál nagyobb a kudarc előtti szégyen, és ezért a nyelvi akadály is nagyobb lehet), és feltételezve, hogy ezt csak ún. „crossover” fázisként kezelik – az ilyen „egymással való beszélgetés” nem lehet a legrosszabb megoldás.
Csak akkor hogyan is tud egy ilyen félénk valaki ennek nekilátni? Tükörbe beszélni- egy kicsit értelmetlen, nincs visszajelzés.
Felvenni magunkat majd azt visszahallgatni? Nem rossz, bár fennáll a hiba berögződésének lehetősége – meghallgatjuk, és állandóan ismételjük azt.
Online egy tanárral – egyesek számára talán ez egy teljesen új tanulási módszernek felel meg. A monitor ad egyfajta elkülönülést, llétrehoz egy virtuális teret, és úgy kezeli a tanárt, mint egy avatárt.
De mi a helyzet a 100%.os Tarzannal – azzal, aki még csak a másik szemébe sem mer nézni? Hogyan kezdjük el itt a beszélgetést, hogyan kezdjük?
Az ilyen félénk emberek számára is van megoldás: „cseverészés” egy programon keresztül. Ez egy olyan tanulási módszer, melynek alapelve, hogy korábban hallott és olvasott szavakkat, kifejezéseket, mondatokat, használjunk beszédünk során, amelyeket a program feldolgoz, majd visszatér hozzánk azzal, hogy jól mondtuk-e, vagy sem. Nincs stressz, nincs ítélkezés, tiszta technológia.
„Tetszett ez az ötlet: érdekes kiegészítője a hagyományos nyelvi asszimilációs modellnek, és sok, különösen felnőtt tanuló számára hatékony kifutópálya lehet a nyelvi akadályok áttörésére.”
Ilyen ötleten alapuló tanfolyamok mér vannak, például a Speakingo.com, ahol a tanulás magán számítügépes interakción keresuztül folyik: Tarzan felismeri, megismétli, rögzíti és feldolgozza a kijelentéseket – a legalacsonyabb szinten kezdve egészen C2-ig találunk tanfolyamokat rajta.
Bármikor gyakorolhatjuk vele kiejtésünkett, és követi fejlődésünk előrehaladtát, időtől, napszaktól függetlenül. MONDVA. A mondatalkotás már a következő szint – mindez kényelemben, laptoppal/telefonnal a kezedben, kávéval – minden félelem nélkül, Jane nem hall.
Ezenkívül nem kell külön bajlódnod a nyelvtannal – bele van csempészve a mondatokba.
Tetszett ez az ötlet: érdekes kiegészítője a nyelvi asszimiláció hagyományos modelljének, és sok, különösen felnőtt diák számára hatékony lehetőség lehet nyelvi akadályaik áttörésére.
Ha a program garantálja számunkra, hogy a kiejtésünk rendben van (és ennek így kell lennie, hogy teljesíteni tudjunk a kurzus további részeit), ez ugyanúgy hat a magabiztosségunkra, és ennek következtében, talán későbbi csevegésekre, kár rövidekre, de motivál minket (Romát sem egy nap alatt építették) – és pont ez benne a lényeg.
A felnőttekkel való sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy ebben a csoportban van a Tarzanok legnagyobb százaléka – egy bizonyos korban a kudarcot már nehezebben dolgozzuk fel, és ha ehhez még hozzáadunk néhány pár idegen szemet és fület, és gondosan figyelnek és hallgatnak minket a szomszéd padból, a hatékony nyelvi akadály receptje készen áll.
Gyakran előfordul, hogy egy tanár erőfeszítései, aki ösztönözni, bátorítani szeretné hallgatóit, ellentétes hatást fejtenek ki: Tarzan makacs lesz, és kész. Semmiért sem fog megszólalni. Talán akkor, az otthoni gyakorlat, egy headsettel a fejünkön, hatékonynak bizonyuhatl?
A cél szentesíti az eszközt! Ne féljünk próbálkozni, olyan módszereket keresni, amelyek segítenek leküzdeni az idegen nyelven való megszólalás félelmét – az oktatás egy eszközökkel teli doboz, amelyben minden félénk Tarzan megtalálja a megfelelő, segítőkész, hangos és világos kifejezését annak, amit gondol.
Ne légy Tarzan! Az angol nem tanulja meg magát helyetted!
Iratkozz fel a Speakingo online angol kurzusára!
Ez a nagyszerű szöveg a Got It! blogról vett „Van-e Tarzan szobában?” szöveg reprodukciója.
A kép Buster Crabbe 1933-ban készült Tarzan c. filmjéből van
