Mik azok az angol névelők (articles)?
Az angol névelők, vagy játékosan artiklék (az angol articles szóból), nem rendelkeznek magyar megfelelővel. Ezek alapvetően „semmit nem jelentő” szócskák, amelyeket a főnevek elé teszünk. Négy lehetőségünk van: a, an, the, vagy … semmi. Magyarban nincs ilyen, vagy legalábbis nem egészen így működik.
Miért?
Mert magyarban néha azt mondjuk, hogy „a”, „az”, vagy „ez/az” – vagyis használunk névelőket. Ezek a névelők a dolog nemét vagy típusát jelölhetik. Az angolban azonban nincs nyelvtani nem! Ez igazán remek hír! Kezdjük is a jó hírekkel: amit nem kell megtanulnunk, azzal máris kevesebb dolgunk van.
Uff!! Az angolban nincsenek nemek szerinti névelők!
Azt hihetnénk, hogy a névelők (articles) csak egy újabb módja annak, ahogy az angolok megnehezítik az életünket. Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól!
Az angol nyelvben nincsenek olyan nemek, mint a magyarban a tárgyak esetében; ugyanaz a dolog más nyelvekben gyakran más „nemet” kap.
Például az „angol nyelv” magyarul semleges, de németül die Englische Sprache (vagyis nőnemű). És igen! A „lány” németül das Mädchen, vagyis nem az lány, hanem az a lány – pontosabban nyelvtanilag semleges. Ez nagyon megnehezítheti egy idegen nyelv tanulását, mert minden könnyen összekeveredik. Ahogy a frusztrált Goethe-nyelvtanulók mondják: „ha nem lennének ezek a der-die-das, már miénk lenne a német” – és még ott vannak a den, dem és des is!
Az angolban nincs ilyesmi! Micsoda megkönnyebbülés!!

Tehát az angolban nincsenek nyelvtani nemek szerinti névelők. Természetesen vannak személyes névmások (he, she, they stb.), de az egy teljesen más történet.
4 angol névelő (articles)
Ezek után áttérhetünk a címben szereplő angol névelőkre (articles).
Az angol névelők száma kevés, mindössze négy lehetőségünk van:
- a,
- an,
- the
- vagy… semmi.

Mikor használjuk az a és an névelőt?
Ha valamit először említünk, az a-t használjuk.
- a dog (kutya)
- a cat (macska)
- a house (ház)
Az általános szabály alól van néhány kivétel.
Például ha a szó magánhangzóval kezdődik (a, e, i, o), furcsán hangzana a kezdőhang ismétlése, így például a „tojás” (egg) nem úgy hangzik, hogy aaeegg. Ezért, hogy ne törjük ki a nyelvünket, az egyszerű a-hoz hozzáadunk egy n-t, így lesz belőle an:
- an egg (tojás)
- an ice-cream (fagylalt)
- an orange (narancs)
Névelő melléknévvel
Ugyanez igaz akkor is, ha a névelő (article) és a főnév közé bekerül egy melléknév (a főnevet leíró szó). Ilyenkor csak az a betű számít, amely közvetlenül a névelő után jön.
Lehet, hogy bonyolultan hangzik, de a gyakorlatban egyszerű. Például ha azt akarjuk mondani, hogy a munka érdekes, akkor ezt mondjuk:
a job (munka) → an interesting job (érdekes munka)
a cat (macska) → an unusual cat (szokatlan macska)

Az a névelő az u-val kezdődő szavak előtt
Érdekesség, hogy az angolok nem tekintik az u-t magánhangzónak, mert az angol ábécében úgy ejtik, mint /ju/.
Ezért nevezik „félmagánhangzónak” (semi-vowel). Emiatt az u-val kezdődő szavak elé simán a kerül, például:
- a university (egyetem)
- a ukulele (ukulele, egy kis gitárszerű hangszer, fordított húrozással)
Ugyanígy járunk el két magánhangzó előtt is, amikor az eu kombinációt is „ju”-nak ejtjük:
- a eucalyptus tree
Kivételek a kivételek alól az angolban
Továbbhaladva eljutunk az angol nyelvtan egyik híres „kivétel a kivétel alól” esetéhez. A mi „szokatlan macskánk” esetében az un- előtagban az u-t már nem „ju”-nak ejtjük (mint a „juniversiti”-ben), hanem „an”-nak („anjuzsual”) 🙂
- an unusual cat
Vagyis megvan a híres kivétel a kivétel alól az angoltanulásban! 🙂
[Szabály: Magánhangzók előtt an-t használunk. Kivétel: kivéve, ha az u betűről van szó, mert akkor mégiscsak a kerül elé. Kivétel a kivétel alól: kivéve, ha olyan szóról van szó, mint az unusual, mert akkor mégis an…]
Az a névelő néma h előtt
Másrészt azokban a szavakban, amelyek látszólag mássalhangzóval, h-val kezdődnek, de a betű néma (nem ejtjük ki), an-t használunk:
- an hour (óra – „en aúer”)
- an herb garden (fűszerkert – „en erb gaarden”)
- an honour (becsület – „en oonö”)

Mikor használjuk a the névelőt?
Ha valamiről már másodszor beszélünk, a the névelőt használjuk.
Ez az általános szabály…
This is a car. The car is fast.
A the-t akkor is használjuk, ha valamiből csak egyetlen példány létezik, például the Moon, the Sun mindig the-vel állnak – legalábbis a mi Naprendszerünkben.
Hasonlóan, ha a saját kontextusunkban csak egy adott dolog van, akkor is a the névelőt használjuk. Ha például egy szobában vagyunk, ott csak egy mennyezet van, ezért azt mondjuk: the ceiling.
Vagy ha a bolt vezetőjével akarunk beszélni – és feltételezzük, hogy csak egy vezető van –, akkor ezt mondjuk:
- Can I speak to the manager, please?
(Beszélhetnék a vezetővel, kérem?)
Az angol névelők (articles) így akkor jelentenek valamit?
Pszichológusok kísérletet végeztek. Ugyanabban a helyzetben ezt a kérdést tették fel az embereknek:
- Have you seen a car light?
(Láttál valamilyen autólámpát.)
egy másik csoportnak pedig:
- Have you seen the car light?
(Láttad az autólámpát.)
Kiderült, hogy bár a helyzet csak a névelőben különbözött – a két csoport ugyanazt látta, csak másképp fogalmazták meg a kérdést – a a light csoport ritkábban látta azt, mint a the light csoport.
Éppen azért, mert az a általános és nem kötelez el semmire, míg a the konkrét, már ismert, meghatározott vagy különleges dologra utal. Ezért a the azt sugallta a résztvevőknek, hogy valamit tényleg láttak.
Ezért talán pontosabb lenne ezeknek a mondatoknak a jelentését így visszaadni:
- Have you seen a car light?
(Láttál valamilyen autólámpát.)
egy másik csoportnak pedig:
- Have you seen the car light?
(Láttad azt az autólámpát.)
Mikor hagyhatjuk el büntetlenül a névelőket?
Általában a névelőket elhagyhatjuk többes számban (szakszerűen ez a „zero article”):
These are girls. I like cars.
(Ezek lányok. Szeretem az autókat.)
Ha viszont – éppúgy, mint a fenti egyes számban – egy bizonyos embercsoportot vagy tárgycsoportot értünk, ezt a the névelővel hangsúlyozhatjuk.
- Let’s talk to the girls who smile at us.
(Sokan vannak körülöttünk, de mi épp azokhoz megyünk oda beszélni, akik ránk mosolyognak.)
Ezen kívül van még néhány gyakori helyzet – kivétel –, amikor elhagyjuk a névelőt:
- sportok előtt: I play basketball. (Kosárlabdázom.)
- iskolai tantárgyak előtt: I like Maths. (Szeretem a matekot.)
- nyelvek előtt: She speaks Polish. (Lengyelül beszél.)
- városok előtt: I live in Wrocław. (Wrocławban élek.)
- országok előtt: She comes from Ireland. (Írországból származik.)
- nevek előtt: I saw Queen Elisabeth yesterday! (Tegnap láttam Erzsébet királynőt!)
- étkezések előtt: I had breakfast. Let’s go for lunch. (Már reggeliztem. Menjünk ebédelni!)
- az űr előtt: He never flew in space again. (Soha többé nem repült az űrben.)
Mikor kell mindig használni a the névelőt?
Ahogy már említettem, ha valami a világon csak egyetlen példányban létezik – the Sun – akkor azt mindig a határozott névelővel, the-vel kell használni.
Ha valami „a leg-”, az is egyetlen példányt jelent – mert csak egyetlen első helyezett van! Ezért mindig the-vel áll: the most beautiful (a legszebb), the ugliest (a legcsúnyább).
Azt is mondhatjuk, hogy a helyek is egyszeriek. És bár, ahogy már láttuk, a városok és országok előtt elhagyjuk a the-t, a legtöbb más földrajzi főnév előtt már szükség van rá. Különösen akkor, ha az valami vizes:
- folyók neve előtt: I live by the Odra river.
- tengerek, öblök és óceánok neve előtt: The Baltic Sea. The Gulf of Mexico. The Atlantic Ocean.
- de száraz dolgok előtt is: The Sahara Desert (a Szahara-sivatag)
- és erdők előtt: The Amazon forest,
- valamint kulturális intézmények előtt: the cinema, the theatre, the radio, the TV.
Egy másik fontos dolog, hogy a névelőt mindig használjuk foglalkozások előtt:
- an engineer (mérnök)
- a doctor (orvos)
- a teacher (tanár)
Itt természetesen használhatjuk a the-t, ha egy konkrét, adott foglalkozást űző személyre gondolunk:
- Have you seen the teacher?
(Láttad a tanárt? – Azt a konkrét tanárt, aki ma velünk foglalkozik.)
Ugyanezt a logikát használjuk, amikor valakit leírunk – vagyis ilyenkor is névelővel:
- He’s an optimist.
(Ő optimista.)
- She’s such a bore.
(Ő olyan unalmas alak.)
Névelők és névmások
Az a, an, the névelők és a birtokos névmások (my, your, her) „nem szeretik egymást”. Mivel az utóbbiak erősebbek, „megeszik” az angol névelőket (articles).
Ezért:
This is a book → This is my book. (Ez egy könyv. → Ez az én könyvem.)
That’s the problem → That’s her problem. (Ez a probléma. → Ez az ő problémája.)
(Nem mondjuk azt, hogy That’s her the problem.)
És ennyi erről a bonyolultan hangzó témáról.
Ha még csak most kezded az angolt, ez elsőre már így is rengeteg információ. Fontos, hogy gyakorold az a, an és the névelőket a gyakorlatban – és erre a Speakingo tanfolyamon bőven lesz lehetőséged!
Ha viszont kíváncsi vagy, vagy már kicsit tudsz angolul, bővítheted az articles témában a tudásodat további információkkal.

A névelőket elhagyjuk a megszámlálhatatlan főnevek előtt is
Nehézzé válik a dolog, amikor bevezetjük a megszámlálható és megszámlálhatatlan főnevek fogalmát. Ahogy a nevük is mutatja, a megszámlálható főnevek azok a dolgok, amelyeket meg lehet számolni. Például one cat, two cats, three cats (egy, két, három macska).
A megszámlálhatatlan főnevek olyan dolgok, amelyeket nem lehet megszámolni, például water, beer, happiness (víz, sör, boldogság).
A mi témánkban a helyzet így néz ki:
minden, amit fentebb elmondtunk, a megszámlálható főnevekre vonatkozik (vagyis a legtöbb esetre).
Pontosabban úgy kezeljük őket, mintha többes számban lennének.
A megszámlálhatatlan főnevek elé egyszerűen nem teszünk semmit.
Például:
- May you have happiness in your life. (Bárcsak egész életedben boldog lennél.)
- I drank beer all night. (Egész éjjel sört ittam.)
Ha azonban azt halljuk, hogy I want to have a beer (Szeretnék egy sört.), az egyáltalán nem hiba, mert a beszélő valójában a bottle of beer (egy üveg sör) vagy a glass of beer (egy korsó sör) jelentésében használja, és a bottles (üvegek) illetve a glasses (poharak) már megszámlálhatók.
Gyakorlatban viszont itt a névelők helyett gyakran a some szót használjuk (némi, valamennyi):
- Give me water. → Give me some water.
- Give me water úgy hangzik, mintha az egész világ vizét kérnénk, elég filozofikusan. Vagy mintha egy kiszáradt folyó fölött álló vízerőmű tulajdonosai lennénk.
És figyelem: teljesen érthetetlen okból, kivételként, a money is… megszámlálhatatlan!
- Earn some money! (Keress egy kis pénzt!)
Ahogy azt a „normál”, többes számban álló megszámlálható főneveknél láttuk, ha valamilyen konkrét dologra gondolunk, ezt a the névelővel jelezhetjük. Ugyanez igaz a megszámlálhatatlan főnevekre is – fent általánosan beszéltünk a pénzről. Ha azonban valamilyen meghatározott pénzre gondolunk, azt a the névelővel jelölhetjük:
- He will never give me back the money he owes me…
(Soha nem adja vissza nekem azt a pénzt, amivel tartozik…)
Nagy valószínűséggel itt fogtok a legtöbbet hibázni, mert nem mindig tudjuk, hogy egy adott szó megszámlálható-e vagy megszámlálhatatlan az angolban.

Az a névelő mint „időnként”
Ha valami rendszeresen, időközönként történik, akkor is használjuk az a szerkezetet:
- I go to the pub once a month.
(Havonta egyszer járok a kocsmába.)
- Take these pills twice a day.
(Ezeket a tablettákat naponta kétszer vedd be.)
- These oranges are $2 a kilo.
(Ezek a narancsok két dollárba kerülnek kilónként.)
At school vagy at the school?
Ha az iskolára mint intézményre gondolunk, azt mondjuk, hogy at school (vagyis névelő nélkül):
- Children need to go to school.
(A gyerekeknek iskolába kell járniuk.)
Ha azonban egy konkrét iskolára gondolunk, mondhatjuk the-vel is:
- I will go to the school to talk to her teacher.
(Elmegyek abba a konkrét iskolába (például a lányom iskolájába), hogy beszéljek a tanárával.)
Hasonlóan működik ez olyan intézményeknél is, mint a hospital (kórház), university (egyetem), church (templom) vagy prison (börtön).
És végül egy utolsó dolog:
Miben különbözik az a walk a to walk-tól?
Az angolban gyakran nem lehet megkülönböztetni az igét a főnévtől vagy a melléknévtől – önmagukban teljesen ugyanúgy nézhetnek ki.
Ezért a szótárban a főnevek elé az áttekinthetőség kedvéért névelőt írunk (a, an, the).
Például ha meg akarjuk különböztetni a to walk igét = sétálni, az a walk főnévtől = séta.
Viszont az igék (cselekvést kifejező szavak) előtt az áttekinthetőség kedvéért a to névelőszerű elemet használjuk.
Például:
- to be (lenni), to run (futni), to learn (tanulni).
De
- a run / the run (futás)
Hasonlóan, névelő nélkül a French szó melléknévként azt jelenti, hogy francia, míg the French névelővel már a franciákat jelenti (főnévként).

Dilemmák az a an the névelőkkel
Az ördög, mint mindig, a részletekben rejlik. A gyakorlatban, ha egy angolnak javításra odaadod a szöveget vagy egy dolgozatot, mindenki másképp javítja az a, an és the névelőket.
Az angolban sokkal nagyobb a szabadság, és sokkal kevesebb a merev szabály. Természetesen léteznek a fenti általános szabályok, de biztosan nem olyan dolgok ezek, amiknek miatt álmatlanul kellene forgolódnunk!

Gyakorlatok az a an the névelőkkel
A legfontosabb, hogy kialakítsd a beszéd szokását, természetesen a helyes mondatok ismétlésével a Speakingo online angolkurzuson :)
Ott úgy tanulod meg a szükséges nyelvtant és szókincset, mint egy gyerek. Egyszerűen helyes mondatokban beszélsz a számítógéppel, amely megdicsér, vagy szükség esetén kijavít.
Ennek köszönhetően idővel már nem kell azon gondolkodnod, melyik névelőt (article) használd – a, an-t, the-t vagy esetleg semmit –, hanem egyszerűen helyesen beszélsz, és kész!
Ráadásul egyszerűen próbáld ki a Speakingo online angolkurzust! 7 napnyi élvezetet így is teljesen ingyen kapsz, mindenféle kötelezettség nélkül! Ugyanígy ingyenes szintfelmérő tesztet, online diktálási hozzáférést és a 2000 legfontosabb angol szó listáját PDF-ben.
Érteni akarod az angolokat? Kezdj úgy beszélni, mint ők!
Iratkozz fel a Speakingo online angolkurzusra!
Ha az angol névelőkkel (articles) kapcsolatos a, an és the (vagy épp a semmi) még nem teljesen világos, ne féljetek kérdezni a kommentekben, szívesen válaszolok!
