Mik az angol személyes névmások (personal pronouns)?
A személyes névmás angolul personal pronouns.
Ezek azok a rövid szavak, amelyeket egy személy neve helyett használunk, innen a nevük: személyes névmások.
Többféle névmás létezik, és most próbáljuk meg őket emberi nyelven, túlzott nyelvtani latin nélkül átbeszélni.
Erről YouTube-on is beszélek:
Az angol személyes névmások egyes számban a következők:
-
én: I, me
-
te: you
-
ő: he
-
ő: she
-
ez: it
A he, she, it együtt a „harmadik személy egyes szám”, ami különösen fontos lesz a present simple jelen időben.
Az angol személyes névmások (personal pronouns) többes számban (plural) a következők:
-
mi: we
-
ti: you
-
ők: they
Figyeld meg, hogy angolul a „te” és a „ti” ugyanaz a szó!

Zűrzavar az angol you személyes névmással
Itt, ahogy valószínűleg észrevetted, a „te” és „ti” angolul pontosan ugyanúgy hangzik. Ez természetesen végtelen félreértések forrása, mert ha valaki azt mondja: „You are great!”, soha nem tudni, hogy egy konkrét személyre gondol-e (Te nagyszerű vagy!), vagy az összes jelenlévőre (Ti nagyszerűek vagytok!).
Sőt, ahogy talán emlékszünk a névelőkről szóló bejegyzésből, az angolban nincsenek névelők, vagyis nem derül ki, hogy a fenti mondat azt jelenti-e, hogy „nagyszerű vagy” vagy „nagyszerű vagy” nőneműként/hneműként értelmezve, ami csak tovább növeli a zavart… Valójában azonban ez jó hír számunkra, mert nem kell bonyolult ragozási szabályokat tanulnunk, amelyekkel a magyar vagy német nyelv tanulói küzdenek!
Most pedig sorban.

Ki vagyok én? Az angol „I” vagy „me” személyes névmás?
Általában az „én” = I.
A I-t mindig nagybetűvel írjuk, hiszen végső soron mindannyian a világ közepe vagyunk, vagy legalábbis a legtöbben – nemcsak az angolok – így gondolnak magukra!
A dolgot egy kicsit bonyolítja, hogy van egy me nevű szó is, vagyis… szintén én.
Általában az angolban az I a mondat elején áll,
míg a me a mondat közepén vagy végén.
Például:
- I am happy.
(Boldog vagyok.)
- Do you love me?
(Szeretsz engem?)
- Where are you taking me?
(Hová viszel engem?)
Angolul nem „nyeljük le” a személyes névmásokat (personal pronouns)!
Ahogy említettem, a személyes névmások azok a névmások, amelyek – meglepetés! – egy személyt helyettesítenek (ennek a személynek a nevét). Az angolban azért különösen fontosak, mert minden mondatban használjuk őket!
A magyarban sokszor elhagyjuk őket. Angolul ezt nem tehetjük meg.
Például az alábbi mondatban magyarul elhagyhatjuk az „én” személyes névmást:
- Éhes vagyok – I am hungry.
Nem mondjuk azt, hogy „Én vagyok éhes” – vagyis mondhatjuk, de nem muszáj. Nekünk természetesebb az, hogy „Éhes vagyok”. Angolul csak egy lehetőségünk van: „Én vagyok éhes” – I am hungry.
Ugyanez igaz a többi személyes névmásra is:
- Késel / Késtek! – You are late!
- Igazad van / Igazatok van… – You are right!
- Sok csomagunk van. – We have a lot of luggage.
Egyszóval:
Az angolban nem hagyhatjuk el a személyes névmásokat (personal pronouns),
ahogy ezt a magyarban gyakran tesszük.
Mikor nélkülözhetetlenek az angol személyes névmások?
Az angol személyes névmások különösen hasznosak, amikor más országokból érkező emberekkel találkozunk, és nem tudjuk megérteni, hogy hívják őket, például Mihaly Csikszentmihalyi.
Még ha valaki betűről betűre bemutatkozik is, akkor sem könnyű megjegyezni. Ilyenkor egyszerűen azt mondjuk, hogy you, bár a név megjegyzése mindig elegánsabb. De hát minden a lehetőségek művészete…
Jó hír, hogy a you nemcsak azt jelenti, hogy „te”, hanem azt is, hogy „Ön”!
Így ezzel a személyes névmással bárkihez lehet szólni!
Érdekes módon, ha már egyszer egy nehéz keresztnév vagy vezetéknév beépült a fejünkbe, az sokáig ott marad. Így lesz ez, ha az angoloknak a valódi neveinkkel mutatkozunk be, nem pedig azok angol névváltozataival!
És ha nemcsak a nevet, hanem a megfelelő angol személyes névmást is elfelejted, mindig mondhatod költőien azt, hogy „my friend” (a barátom / a barátnőm) vagy „darling” (drágám), és így tovább.
A személyes névmások tárgyesetű formája angolul (object pronouns)
Rendben. És mi van akkor, ha valakinek valamit akarunk adni?
Ilyenkor a félelmetesen hangzó „személyes névmások tárgyesetű formáját” használjuk (object pronouns).
A személyes névmások tárgyesetű formája egyes számban (singular object pronouns):

- Jane looked at me. (Jane rám nézett.)
- Jane looked at you. (Jane rád nézett.)
- Jane looked at him. (Jane rá nézett, férfira.)
- Jane looked at her. (Jane rá nézett, nőre.)
- Jane looked at it. (Jane arra nézett.)
A személyes névmások tárgyesetű formája többes számban (plural object pronouns):

- Jane looked at us. (Jane ránk nézett.)
- Jane looked at you. (Jane rátok nézett.)
- Jane looked at them. (Jane rájuk nézett.)
Hasonló lenne a következő mondatokban is:
- I gave it to them. (Nekik adtam.)
- I love you. (Szeretlek.)
- Please marry me. (Kérlek, vegyél feleségül.)
- Help her! (Segíts neki!)
- Wait for him! (Várj rá!)
és így tovább.
Bár ahogy látod, a személyes névmásokkal a helyzet meglehetősen egyszerű, a történetnek még nincs vége!
Mi van akkor, ha valami „az övé” vagy „az övé” nőnemű formában?
Ilyenkor nem személyes névmást, hanem az úgynevezett birtokos jelzőt kell használnunk (pl. her house, his phone), amelyet gyakran összekevernek a hasonló alakú birtokos névmással (This is mine!). De róluk külön bejegyzésekben lesz szó.

A személyes névmások alkonya?
Végezetül érdekességként meg lehet említeni, hogy a személyes névmások kimennek a divatból a nyugati egyetemeken, ahol a politikailag korrekt etikett arra kötelez, hogy a nemileg „semleges” kínai xe névmást használják (ezt „ze” vagy „zi” módon ejtik), hogy senkire se erőltessenek rá nemi identitást…
Elfelejtetted, hogyan van az, hogy he vagy she angolul? Vagy nem tudod, hogy he-t vagy she-t mondj? Mondd azt, hogy xe!
Egy másik trükk, ha valakire egyes számban úgy mondjuk, hogy „they” (ők), akire nem akarunk nemi identitást ráerőltetni.
- Customer will choose the option they will find most interesting.
(Az ügyfél azt az opciót fogja választani, amelyet a legérdekesebbnek tartanak.)

Olvasd el ezt is: Van még szólásszabadság az angol egyetemeken?
Gyakorlatok az angol személyes névmásokkal
Az egyik dolog ismerni mindezeket a nyelvtani névneveket, a másik viszont az, hogy helyesen használd őket egy élő beszélgetésben… Ehhez beszédgyakorlat kell, ebben egyetlen tankönyv sem segít igazán!
Ahhoz, hogy angolul tudj beszélni, angolul kell kezdened beszélni!
Ezért ha tényleg meg akarod ismerni az angol nyelvet, a beszélgetés nagy adagja elkerülhetetlen. De ez nem gond, még otthoni önálló angolnyelv-tanulás esetén sem, mert van egy szuper alkalmazás az angol beszéd gyakorlására, és csak egyetlen kattintás választ el attól, hogy feliratkozz erre a fenomenális online angol nyelvtanfolyamra! 🙂
A Speakingo tanfolyamon párbeszéd révén tanulsz… egy számítógéppel, amely érti, amit mondasz neki, dicsér vagy kijavít, és soha nem fogy el a türelme!
Ez nemcsak gyors és hatékony, hanem kellemes online angoltanulási módszer is!
Ezért regisztrálj két kattintással alább, hogy egy héten át ingyen, minden kötelezettség nélkül kipróbáld, vajon tetszik-e neked ez az angolnyelv-tanulási mód!
Iratkozz fel a Speakingo online angol nyelvtanfolyamra!
Érteni akarod az angolokat? Kezdj úgy beszélni, mint ők!
És veletek is előfordult már, hogy összekevertétek az angol személyes névmásokat (personal pronouns), és egy urat hölgynek szólítottatok, vagy fordítva? Osszátok meg a történeteiteket a kommentekben!