Nehéz idők a szabadgondolkodóknak az angol és amerikai egyetemeken
Bár még a szólásszabadságáról híres Nagy-Britanniában is sok mindent meg lehetett tenni, az erőszakra uszítás még a Hyde Parkban is bajba sodorhatta a szónokot. De nagy különbség van az erőszakra és gyűlöletre uszítás, valamint az egészséges kritika vagy az eltérő vélemények képviselete között, és ez a különbség mintha különösen az amerikai és angol egyetemeken mosódna el.
A szólásszabadságot figyelő Spiked szervezet kutatása szerint a diákszervezetek kétharmada, az egyetemi vezetésnek pedig minden negyedik képviselője cenzúrázta, vagy nem engedte, hogy az előadók kényelmetlen nézeteket képviseljenek az egyetemen. Például az Oxfordi Egyetem egyik diákszervezete betiltotta a No offence magazint, amely éppen a szólásszabadságról szólt. Az East Anglia Egyetem megtiltotta a sombrero osztogatását egy étteremben, mert az sérthette volna a mexikóiakat. Betiltásra számíthatsz, ha Izraelt támogatod és nem a palesztinokat, ha rossz újságokat olvasol, vagy ha határozottan ellenzed az abortuszt. Csak három angol egyetemen tiltják azt, ami valóban illegális.
The problem, which is often discussed in Poland, but whose scale is hard for us to grasp in the West, is the so-called “political correctness”. It is a modern kind of Orwellian newspeak that makes it hard to talk about facts for fear of hurting someone’s feelings. What started as a noble idea of “English politeness” has today taken on the grotesque form of the “emperor’s new clothes” from Andersen’s famous fairy tale.

Angol divat az amerikai egyetemekről
A helyzet még nehezebbnek tűnik az amerikai egyetemeken, ahol láthatóan semmit sem tűrnek el, csak a politikailag ortodox megfelelést. A Berkeley-i Kaliforniai Egyetem, amely 1964-ben a szólásszabadságért és az egyetemeken tartott politikai véleménynyilvánítás tilalmának eltörléséért vívott harcáról vált híressé, most ismét világhírre tett szert, ezúttal azonban a szólásszabadság korlátozására irányuló zavargások miatt (amit végül meg is tettek).
A legnevetségesebb az volt, hogy maszkos, szélsőbaloldali diákok ablakokat törtek be tiltakozásul a „rasszista, homofób fasiszta” Milo Yiannopoulos ellen, aki… maga is meleg, és fekete barátja van. Ha meghallgatod a YouTube-on elhangzó megszólalásait, valóban élesen, de tárgyszerűen és sziporkázó humorral bírálja az iszlámot, a baloldalt és a militáns feministákat. Nehéz azonban bármit is találni a szókimondó kijelentéseiben, ami akár csak távolról is gyűlöletre vagy erőszakra uszításnak tűnne – annak az erőszaknak, amelyet a „nemes ügy” nevében éppen a politikailag korrekt cenzorai követtek el a zavargások során.

Sok egyetemen úgynevezett „biztonságos terek” működnek, ahol a „snowflakes” nemzedék érzékeny hallgatói menedéket találhatnak, akiket az is megbánthat, ha valaki másképp gondolkodik, mint ők. És ha valaki megsérti a snowflake-ek érzéseit, akkor elkezdenek autókat gyújtogatni.
A legújabb kanadai trend pedig az, hogy a politikailag nem korrekt személyes névmások, az he, she, it helyett nemsemleges xe vagy ze formát használjanak, hogy ne sértsék meg az ebben a kérdésben bizonytalanok érzéseit.
Nicholas Christakis professzor is megkapta a magáét: amerikai diákok körülvették és kifütyülték, mert… a felesége azt mondta, hogy a halloween-i beöltözés betiltása őrültség. „Az egyetemek egykor nemcsak a felnőtté válás, hanem a regresszív vagy transzgresszív tapasztalatok megszerzésének is biztonságos helyei voltak” – panaszkodik a professzor felesége. „Ma egyre inkább a cenzúra és a tiltás helyszínei lesznek.”
A helyzet annyira súlyos, hogy elkezdtek külön szervezetek létrejönni az egyetemi szólásszabadság védelmére. Ezek egyike az Oktatásban az Egyéni Jogokért Alapítvány, a FIRE. Az alábbi videóriportban a Tufts Egyetem helyzetét vizsgálták meg (angolul haladó tanulóknak):
Egzotikus románc
A nyugati politikai színtér egyik furcsább jelensége a baloldal románca egy olyan vallással, amelyet a konzervatívok uralnak, akik mellett a tisztelendő Rydzyk a világ legliberálisabb hippije. Ma az angol vagy amerikai egyetemen a legsúlyosabb vétség az úgynevezett iszlamofóbia vádja. A keresztények és zsidók bírálata rendben van, a mormonokat kedvedre gúnyolhatod, de a Koránhoz nem nyúlhatsz. Ez tragikomikus ellentmondásokhoz vezet, amit élesen mutat be két nő vitája. Találjátok ki, közülük melyiket érte kellemetlenség az akadémia részéről.
Ayaan Hirsi Ali szomáliai származású, a női nemi szerv megcsonkítása ellen küzd, Afrikában és azoknak az országoknak a bevándorlói között is, ahol ezt a barbár gyakorlatot folytatják. Egy kényszerházasság elől Hollandiába menekült, ahol parlamenti képviselővé választották. Kilépett az iszlám vallásból, és Theo Van Gogh rendezővel filmet készített, amely ennek a vallásnak a reformjára szólított fel. Nem sokkal később a nagy festő rokona egy iszlamista áldozata lett, aki a kés mellett egy üzenetet is hagyott a testén: ő lesz a következő.

A másik oldalon viszont ott van Linda Sarsour, egy hidzsábos muszlim nő, aki a saríát védi (az iszlám jogrendet, amely szerint például egy megerőszakolt nőt, ha nem talál férfi tanúkat az esetre, házasságtörésért megköveznek). Ő azonban a Nők Trump ellen feminista tiltakozás egyik szervezője.
Ami a nyilvánosságot illeti, nemrég törölte a Twitter-bejegyzéseit, amelyekben arról írt, hogy legszívesebben kivágná Hirsi Ali csiklóját. A volt muszlim nő csak ennyit válaszolt neki: „Nincs még egy olyan szabály, amely annyira megalázná és dehumanizálná a nőket, mint a saría törvénye. Linda Sarsour ezt a törvényt védi.”
2014-ben azonban Hirsi Ali doktori címének honoris causa odaítélését blokkolták a Brandeis Egyetemen.
Ez világosan mutatja, hogy az angol és amerikai egyetemeken megpróbálják egyenlővé tenni az iszlám kritikáját a nők vagy kisebbségek kritikájával. Hirsi Ali mögé nem állt be túl sok feminista, akik szerint „a muszlim közösségekben fennálló nemi egyenlőtlenségről beszélni csak erősítené a rasszizmust ahelyett, hogy gyengítené a szexizmust”.
Az angol és amerikai egyetemek, valamint a politikusok valóságtól való elszakadása fényében senkit sem lephet meg sem a Brexit, sem Trump győzelme.

Honnan ez a sok intolerancia?
Miért akar olyan sok angol és amerikai diák tiltani ahelyett, hogy megvitatná az eltérő nézeteket?
Matt Ridley szerint az úgynevezett „forró témák” esetében rendszerint a barátaink és a megbízhatónak tartott emberek véleményére támaszkodunk. Ritkán ellenőrizzük az információkat a forrásnál. Így csak a valóság torzított karikatúrája jut el hozzánk, egy bábu, amelyet könnyű meggyűlölni és felgyújtani.
Különösen az internet és a közösségi média korában egyre inkább bezárkózunk hasonló gondolkodású emberek kokonjába. Az amerikai és angol egyetemek hatékonyan megszabadultak a baloldalin kívüli nézeteket valló oktatóktól, a Facebook és a Tweeter pedig gyakran a kisujjukból szopott mémekkel eteti őket.
Nem csoda, hogy Angliában vagy Amerikában a „jobboldal” szó (vagy a „conservative” – konzervatív – ahogy ott mondják) rendkívül gyanúsan hangzik, és azonnal rasszizmust és szexizmust idéz fel. Az az elképzelés, hogy valaki például őszinte meggyőződésből támogathatja a szabad piacot, mert hisz abban, hogy az mindenkinek jó, elősegíti a nemzetközi együttműködést és az országon belüli pozitív társadalmi változásokat, a mai angliai vagy amerikai egyetemi hallgató számára gyakran teljesen elképzelhetetlen.

Minek nekünk szólásszabadság?
Már John Stuart Mill is leírta, mit veszítenek a mi „snowflakes” figuráink, ha továbbra is cenzúráznak és köveket dobálnak ahelyett, hogy beszélgetnének: a szólásszabadság elfojtása elszegényíti az emberiséget, a jelen és a jövő nemzedékeit egyaránt. Paradox módon éppen azok veszítenek a legtöbbet, akik nem értenek egyet az adott nézettel, még többet, mint akik hirdetik azt.
Ha az adott nézet helyes, az ellenzők elveszítik az egyetlen esélyüket arra, hogy tanuljanak valamit.
Ha hibás, akkor is veszítenek, ezúttal majdnem ugyanakkora előnytől esnek el, amely abból származna, hogy a vitában egy eltérő nézettel ütköztetve formálhatnák ki saját álláspontjukat.
A szöveg a „Students can’t be allowed to curb free speech” című cikk, Matt Ridley, The Times, 2017.02.13. alapján készült
Fotó: Karel Nepraš, „Velký dialog” című szobra, 1966
Ahhoz, hogy teljesen élhess a szólásszabadságoddal, előbb meg kell tanulnod angolul beszélni!
Iratkozz fel a Speakingo online angolkurzusra!
Az első próbahét ingyenes!
Egyetértesz vele, vagy nem? Írd meg a véleményedet vagy a tapasztalataidat a hozzászólásokban!
Ez egy Hyde Park rovatbeli szöveg, ahol mindenről és semmiről beszélünk!